Új város, új élet és ez mind lassan 1 éve. Egy kastélyba dolgozom ahol egy kedves királyi család lakik. A király sajnos elhunyt így csak a királynő és a herceg él itt. Bár a herceget még egyszer sem láttam ami egy kicsit furcsa. Állítólag egyfolytában az irodájában ül és dolgozik meg tárgyalásokat hajt végre. Már nagyon kíváncsi voltam hogy hogyan nézz ki a herceg de nem mehettem csak úgy be az irodájába ezért. Éppen sepregettem amikor a királynő állt meg előttem. Meghajoltam előtte ahogyan ezt szokás.

-Királynőm.-hajoltam meg előtte.

-Elizabeth vagy ugye?-kérdezte tőlem.

-Igen királynőm.-válaszoltam illedelmesen.

-Adnék egy feladatott.

-Hallgatom királynőm.

-Menj fel a herceghez és segíts neki elkészülni. Mától te leszel a segédje.-mondta a királynő. Köpni-nyeli nem tudtam de bólintottam.

-Igenis úrnőm. Máris megyek.-mondtam majd elindultam az emeletre. Felérve bekopogtam de nem kaptam választ.  Többször is kopogtam amikor meguntam és bementem. A lélegzetem is elakadt amikor megláttam őt a szekrénye előtt állva egy száll törölközőben.

Hirtelen rám kapta a tekintetét és végig mért majd a szemembe nézett.

-Bo-bocsánat felség.  A királynő mondta, hogy jöjjek segíteni elkészülni.-mondtam félénken.

-Oh tényleg ezt mondta?-kérdezte tőlem.

-Igen.-válaszoltam. 

-Rendben.-mondta majd arrébb állt. A szekrényhez mentem és vettem ki egy öltönyt meg a hozzá illő nadrágot. Megfordultam és akkor vettem észre  a gyönyörű szemeit és a telt ajkakat. Szívdöglesztő volt és az a mosoly. Megráztam a fejemet majd leraktam az ágyra a ruháját majd a fal fele fordultam.

-Vissza fordulhatsz.-mondta pár perc múlva. Vissza fordultam és már az ingjét gombolta befele.

-Mi a neved?-kérdezte tőlem amikor készen lett. 

-Elizabeth.-válaszoltam a kérdésére.

-Olyan gyönyörű a neved mint amilyen te vagy.-kezdett el nekem bókolni.

-Köszönöm felség.-álltam előtte míg ő leült.

-Kis félénk vagy. Ez tetszik-kacsintott rám.

-Felség lassan indulnia kellene.-jött be az inas.

-Köszönöm Carlos.-köszönte meg neki majd kiment az inas. Felállt a székről majd rám nézett.

-Mit nézz rajtam felség?-kérdeztem meg tőle suttogva.

-Gondolkozok.-válaszolta. Hozzám jött majd tett egy kört körülöttem és előttem állt meg.

-Carlos!-kiabállt az inasnak aki be is jött.

-Igen felség.

-Hozz a hölgynek egy szép ruhát. De siess.-mondta végig engem nézve. Döbbenten néztem őt, hogy miért hozat nekem ruhát.

-Mire készül felség?-kérdeztem tőle.

-Szeretném ha velem jönnél. Mindennap figyeltelek téged és elgondolkoztam, hogy egy ilyen gyönyörű lánynak nem szolgának kéne lennie. Magasabb rangot akarok neked adni majd.-mondta mosolyogva.

-De felség ezt ne.....

-Meg is hoztam a ruhát.-vágott közbe Carlos.

-Köszönöm Carlos elmehet.-mondta neki aki teljesítette a parancsot.

-Te pedig vedd fel ezt.-mondta majd kiment. A ruhához mentem és végig simítottam az anyagán. Csodaszép volt.

-Mit fog ehhez szólni a királynő? Vagy a többi fejes?-átöltöztem mivel ezt a parancsot kaptam majd megálltam a tükör előtt. Az ajtón hirtelen a királynő lépett be.

-Királynőm!-hajoltam meg előtte megint. Féltem, hogy most mit fog csinálni de meglepődtem a reakcióján.

-Gyönyörű vagy ebben a ruhában.-jött hozzám.

-Köszönöm.-köszöntem meg.

-Hoztam neked egy nyakláncot és a hozzá illő fülbevalót. Vedd fel.-adta át a fülbevalót. Beleraktam a fülembe ami csillogott. A királynő a hátamhoz állt és a nyakamba tette a nyakláncot.

-Ez már a tiéd. Viseld egészséggel.-mosolygott rám őszintén.

-De királynőm. Én nem értem ezt az egészet.-fordultam felé.

-Nyugodj meg Elizabeth. A herceg mindent elfog mondani előbb vagy utóbb.-mondta amikor kopogtak. 

-Gyere.-mondta a királynő. Kinyílt az ajtó és a herceg lépett be. Ámulva nézett rám majd közelebb jött.

-Gyönyörű vagy.-állt meg teljesen előttem. Megfogta a jobb kezemet majd pörgetet rajtam egyett, hogy még jobban szemügyre vegyen.

-Tökéletesen áll rajta igaz?-állt meg mellette a királynő.

-De még mennyire anyám.-mondta mosolyogva.

-Lassan induljatok.-mondta a királynő.

-Menjünk.-fogta meg udvariasan a kezemet majd ketten elindultunk ki az udvarra ahol egy limuzin várt minket.

-Felség én nem értek semmit.-mondtam már a kocsiba ülve.

-Elizabeth ma este mindent megtudsz. Megígérem.-nézett végig a szemembe.

-Rendben felség.

-Ne hívj így kérlek.

-De hiszen ön herceg. Nagy rangja van önnek uram.-mondtam félénken.

-Igen az lehet. De te hívhatsz Feronak.

-De a királynő.....

-A királynő nem szólna bele. Megbízik bennem és tudja, hogy ez jó döntésem volt.-mondta kedvesen. Látta rajtam, hogy össze vagyok zavarodva és, hogy azért valamilyen szinten félek is. Hamar megérkeztünk egy másik palotához. Újra udvariasan megfogta a kezemet majd ketten bementünk.  Rengeteg királyi és hercegi pár volt itt. Mi is beljebb mentünk majd megálltunk egy helyen. Hozzánk jött egy kedves pár akik elkezdtek Fero herceggel beszélgetni én meg csak álltam mellette és elgondolkoztam.

-Mit keresek én itt? Én csak egy egyszerű takarító vagyok, nem pedig hercegnő. Valami nem stimmel nekem. Miért pont én?-néztem a hercegre amikor elment a kis párocska. Fero herceg is rám nézett.

-Menjünk ki a kertbe sétálni.-mondta kedvesen.

-Rendben.-mondtam kicsit hallkabban. Kimentünk sétálni a kertbe ami csodaszép volt.

-Felség elmond....

-Ne kérlek. Hívj Feronak.

-Oh bocsánat.

-Semmi baj. Szóval mit szerettél volna?-kérdezte tőlem miközben leültünk kicsit távolabb a palotától. Csend volt és nyugalom így nyugodtan tudtunk beszélgetni.

-Csak szeretném tudni, hogy mi ez az egész.-néztem a szemeibe amikben el is vesztem. Sóhajtott majd belekezdett a mondandójába.

-Egy ideje már figyellek téged. És ahogy elnéztelek, egyszerűen éreztem valami furcsa érzést. És rájöttem, hogy meg kell szereznelek magamnak. Te nem takarítónak születtél hanem hercegnőnek.-fogta meg a kezemet a mondandója végén. Teljesen lefagytam a hallottak után.

-Felség.-jött hozzánk egy szép lány amikor megszólaltam volna.

-Szia Liza.-ment a lányhoz. Váltottak pár szót majd Fero vissza jött hozzám Linda pedig a palotába ment.

-Bocsánat Fero herceg de erre nem tudok mit mondani egyenlőre.-mondtam hallkan.

-Semmi baj. Hirtelen jött ez az egész tudom.-simított végig az arcomon gyengéden.

-Köszönöm, hogy ilyen rendes velem.

-Én mindig ilyen vagyok. Vissza kell mennünk.-állt fel majd felém nyújtotta a kezét amit el is fogadtam majd vissza indultunk a palotába. Beérve leültünk egy kétszemélyes asztalhoz majd elkezdtünk enni. Egyszer sem mertem megszólalni. Evés után megint elmentünk sétálni egy pezsgő pohár kíséretében.

-Linda ez nem jó. Sok rossz dolgot hallottál errőlaz emberről hiába herceg de gonosz. Nem tudhatod, hogy veled is mi a célja. Ez nem jó.-mondta egy hang a fejemben.-De mégis azt hiszem, hogy beleszerettem.-vitatkoztam magammal.-De ne add be a derekadat.-monda megint a hang.-Hagy már békén. Istenem azt hiszem megőrültem. Menj el.

Az est jól telt de nem hagyott nyugodni ez az egész. A szobámban voltam már pizsomában és nem tudtam elaludni. Nagy nehezen de mégis eltudtam aludni.

*MÁSNAP*

Korán fent voltam mert sok dolgom volt. Amíg a királynő és a herceg még aludt addig én gyorsan felmostam, hogy mire felkelnek addigra felszáradjon. Mindenhol portalanítottam, majd kezet mostam és neki láttam a reggeli elkészítéséhez. 1 óra múlva a királynő jött le az étkezőbe és foglalt helyett az asztalnál majd pár perc múlva a herceg is csatlakozott.

-Jóreggelt királynőm és hercegem.-hajoltam meg előttük majd tálaltam a reggelit.

-Liza te mit csinálsz?-kérdezte a királynő meglepődve.

-Felszolgáltam a reggelit.-válaszoltam félénken.

-Nem, nem. Te is velünk reggelizel.-nézett a szemembe.-Anna kérem kísérje fel a hölgyet a szobába és adjon neki ruhát.-mondta a társamnak aki bólintott majd felmentünk.

-Szerencsés vagy Linda.-mondta Anna miközben kirakta nekem a méreg drága ruhát.

-Én nem értek semmit sem Anna.-mondtam rémültem miközben elkezdtem öltözni.

-Te nem vetted még észre?

-Mit? Mit kellett volna észre vennem?-fordultam felé.

-Tetszel a hercegnek Linda.-nézett végig a szemembe.

-Én? Hiszen én csak egy egyszerű szolgáló lány vagyok.-mondtam döbbenten miközben készen lett a sminkemmel.

-Szerintem meg nem. Hercegnőnek kell lenned.-mondta. Szó nélkül hagytam az egészet majd vissza lementünk az ebédlőbe. A herceg felállt amikor meglátott és végig nézett rajtam, majd lassan elindult felém és megállt előttem.

-Liza.-nézett kikerekedett szemekkel rám.

-Fero herceg.-hajoltam meg előtte még egyszer.

-Csodaszép vagy.-fogta meg a kezemet.

-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.

-Gyertek fiatalok együnk.-mondta a királynő is mosolyogva. Leültünk egymással szembe majd meg reggeliztünk.

-Holnap este lesz egy bál amin szeretném ha te is részt vennél.-mondta nekem a királynő reggeli után.

-Királynőm én nem értek semmit sem.-mondtam könnyezve és megálltam a királynő is megállt majd felém fordult.

-Liza megfogsz tudni mindent időben. De most meg mutatjuk, hogy milyen egy igazi hercegnő. Gyere kedvesem.-mondta mosolyogva majd bementünk egy gyönyörű szobába ahol rengeteg ruha volt. 

-Nos nézzünk neked egy szép ruhát. Vagy válaszd ki te nyugodtan.-mosolygott rám én pedig meglepődve mentek a ruhákhoz és elkezdtem nézelődni. Az egyiken viszont megakadt a szemem és a vállfával együtt vettem el. 

Egy gyönyörű testhez simuló bordó ruhát választottam.

-Hm tetszik az ízlésed.-állt meg mellettem a királynő.

-Köszönöm felség.-köszöntem meg mosolyogva. Hozzánk jött egy idősebb nő majd segített azt felvenni. A hajam maradt kiengedve de egy kicsit begöndörítette majd készen is voltam.

-Most pedig nézzük a járásodat.-mondta majd a falhoz állt és csak figyelt. Nagyon féltem hisze tudom, hogy belőlem nem lehet sosem hercegnő. De mivel figyeltem többször a királynő járását ezért megmaradt bennem és úgy kezdtem el járni mint ő.

-Húzd ki magad Elizabeth.-gondoltam magamba.

-Elizabeth.-jött hozzám a királynő.

-Rosszul csináltam valamit?-kérdeztem félve.

-Nem. Tökéletes a járásod. Úgy érzem, hogy könnyű lesz hercegnőt varázsolni belőled.-ölelt meg a királynő ami számomra furcsa volt de viszonoztam a tettét.

-Királynőm. Beengedhetem a herceget?-jött be egy másik férfi.

-Természetesen.-engedett el majd megállt mellettem és az ajtót nézte ahol a herceg lépet be. Megállt a királynő előtt majd meghajolt utána hozzám jött és kikerekedett szemekkel végig nézett rajtam majd visszatért a szemeimhez.

-Azta.-mondta majd megfogta a kezemet és megpörgetett.

-Gyönyörű hercegnő, igaz?-állt meg a herceg mellett a királynő majd rám néztek.

-Az nem kifejezés.-mosolygott rám. 

-Még mindig nem tudom semmit sem. Valaki mondja már el könyörgöm mert itt fogok megőrülni.-gondoltam magamba. 

-Jól van menjetek sétáljatok egyett.-mondta a királynő. A herceg felém nyújtotta a kezét majd elindultunk a kertbe sétálni. Én csak szótlanul sétáltam a herceg mellett és gondolkoztam, hogy mi ez az egész.

-Liza mi a baj?-törte meg a csendet a herceg.

-Nincs semmi.-válaszoltam suttogva.

-Liza.-állított meg úgy, hogy megfogta a kezemet és elém állt.

-Felség nekem annyira zavaros minden. Senki nem mond el semmit sem, hogy mi ez az egész. Én nem vagyok hercegnőnek való. Egy egyszerű szolgáló lány vagyok semmi más.-mondtam el a gondomat.

-Liza nézz rám kérlek.-kért kedvesen én pedig a szemébe néztem.-Hidd el nekem, hogy ma este mindent meg fogsz tudni. A királynővel elmondunk mindent amit tudnod kell. És te nem csak egy egyszerű szolgáló lány vagy mert az én szemembe egy csodaszép hercegnő vagy akit megszerettem.-mondta végig a szemembe nézve.

-De felség..-kezdtem bele de közbe vágott.

-Liza szólíts engem Feronak. És nem kell magáznod.

-Rendben bocsánat.-kértem tőle bocsánatot. Folytattuk a sétálást és azért kicsit jobban megismertem közelebbről is a herceget. Vissza mentünk a palotába majd megvacsoráztunk és leültünk a hatalmas nappaliban a királynővel együtt.

-Nos Liza elmagyarázzuk neked, hogy mi ez az egész mert jogod van tudni erről.-kezdte el a herceg majd a királynő folytatta.

-Azaz igazság, hogy pár hete a fülünkbe jutott az, hogy te egy igazi hercegnő vagy. És megfigyeltünk téged és igenis a mozgásod is olyan mint a hercegnőknek. Megkértük Carlost, hogy nézzen utánad és mint kiderült tényleg igazak a hírek.

-És hol vannak a szüleim?-kérdeztem lesokkolva tőlük

-Liza...a szüleid egy hajótúrán voltak amikor egy nagy vihar keletkezett és az a hajó elsüllyedt. Sajnos senki sem élte túl.-mondta szomorúan a herceg. Nem tudtam megszólalni csak sírni tudtam. Fero feláll majd leült mellém és magához ölelt.

-Nagyon sajnáljuk Liza.-mondta a királynő is szomorúan. Nehezen de megtudtam nyugodni.

-Nem lesz semmi baj. Itt leszek neked mindig.-puszilt meg kedvesen.

-Nem fog sikerülni.-mondtam szipogva.

-Segítek mindenben Liza. Ne félj. Csak szólj, hogy mit nem tudsz.-nézett a szemembe.

-Köszönöm.-köszöntem meg és rá mosolyogtam.

-Gyönyörű a mosolyod.-mosolygott rám ő is. Elpirultam egy kicsit ami neki tetszett.

-Fero.-szólítottam a nevén.

-Mond csak.

-Nem tudom, hogy mi hogy megy itt. De az nagy baj lenne ha veled aludnék?-kérdeztem félénken.

-Nem lenne baj.-puszilt meg. Felállt majd felém nyújtotta a kezét amit elfogadtam majd én is felálltam és mentem vele a szobájába. A szobába érve bezárta az ajtót majd a fürdőbe ment. Hamar megfürdött majd leült mellém az ágyra.

-Liza. Mire gondolsz?-fordult felém.

-Félek.